Jelen írás a korai zenei tehetséggondozás egyik legmeghatározóbb, szociálpedagógiai szempontból mégis kevéssé tematizált területét, a szülői mediációt vizsgálja. A tehetségfejlődés környezeti katalizátorai közül a család az az elsődleges színtér, ahol a gyermeki befogadás minősége és a művészeti nyitottság alapattitűdje kialakul. E jelenség bemutatásához az alábbiakban elemzem a szülői közvetítő szerep pótolhatatlanságát az intézményesített oktatással szemben, rávilágítva az érzelmi biztonság és a kognitív felkészítés szimbiózisára. Tanulmányomban egy olyan gyakorlati lépéssorozatot vázolok fel, amely az operai és színházi élményt az absztrakció szintjéről a gyermeki világ számára is értelmezhető és feldolgozható tartományba transzponálja. Vizsgálatom fókuszában a komplex művészeti nyelv változása áll, hogy miként válhat tudatos szülői attitűd segítségével – a gyermeki személyiségfejlődés szerves részévé és érzelmileg kódolt, belső élménnyé.

[ Teljes publikáció itt érhető el ]